Klub története - ESK 2019-2020

Tartalomhoz ugrás
KLUB TÖRTÉNETE
Győr – Ménfőcsanak sporttörténetének krónikája
Az elmúlt 60 évben, a becslések szerint az ezret is meghaladta azok száma, akik Ménfőcsanak színeiben sportoltak. Győrben a századforduló elején élénk sportélet folyt. A városnak kiváló evezősei, sakkozói, tornászai, vívói, atlétái, teniszezői és lövészei voltak. 1904-től a labdarúgó sportot az ETO kezdte képviselni.
A század első évtizedeiben sorra alakultak a győri klubok, melyek hatással voltak a közelebbi, távolabbi településekre is. Ennek köszönhető, hogy az akkori Csanakon, és Ménfőn élő fiatalok és barátaik lakóhelyükön szerettek volna sportolni. Törekedtek arra, hogy a győri példa szerint Csanakon is sportklub alakuljon. 1885-től volt Tűzoltóegyesület. 1908-ben alakult a Gazdakör. 1920-tól indult a népfőiskola, ami a sportéletet elképzelhetővé tette. A ménfőcsanaki sportélet kezdetét 1923-tól számítjuk, ekkor alakult a Törekvés Sport Club. A futballcsapat segédekből, „tanonczok”-ból alakult.  
A testedzés, vagy ahogy azt akkor mondták „testgyakorlás” csak iskolai keretek között történt, a katonaságra történő felkészülést szolgálta.
Ménfő – Csanakfalu – Csanakhegy község legrégebbi írásos emléke a testedzéssel kapcsolatosan 1876-ból, Bády Izidor plébános tollából maradt fenn. Az 1910-es év második felében rongylabdát rugdosó gyerekek tűntek fel a csanakfalui templom előtt. 1903-ban már létezett a Győri Torna Egylet futballcsapata, és 1904-ben alakult a Győri Egyetértés Torna Osztály csapata.  
A csanaki gyerekeknek később már kicsinek bizonyult a templom előtti tér, a Kerek-tó melletti nagyréten folytatták a játékot, ahol már kapufát is állítottak. Ez volt a kezdet, ami hatással volt a későbbi futballcsapat megalakulásához.
Feltevések szerint az első futball-labda, 1894-ben került az országba, Angliából. 1901-ben megalakul a Magyar Labdarúgó Szövetség, mely tömöríti az egyesületeket. Az 1920-as évek elején több csanaki fiú került a győri iparosok műhelyébe tanoncnak, és itt szereznek ismereteket a futballról. Csanakhoz legközelebb a DAC-pálya esett, így vasárnap délutánonként a csanaki fiúk is feltűntek a nézőtéren. Nagy Antal, Bugovics János, Váczi József tanoncok elhatározták, hogy ők is játszani fognak. Váczi József szivaccsal bélélt rongylabdát is készített. Nagy Antal csizmadia és Bugovics János cipésztanonc vállalták, hogy ha sikerül bőrt szerezni, ők megvarrják a labdát. A labda elkészült, és a „nagyokhoz”, a DAC játékosokhoz hasonlóan kezdték rúgni a labdát. Az idő múlásával, a már „felszabadult” segédek lettek, dressz beszerzését tervezgették. Összekuporgatott pénzükön meg tudták venni a dresszeket, nadrág nélkül. A DAC kék-fehér színét követték. Nem volt akadály, most már más csapattal is megmérkőzhettek. A futballcsapat találkozóhelye Krokkerék Petőfi utcai háza lett, a félkész előszobába tárolták a felszereléseiket is.
Első mérkőzésüket a feltételezések szerint vidéki ellenféllel a győri II. kerület SC ellen volt, a Marcal-pályán, ahol kikapott ugyan a Törekvés gárda, de az ellenfél elismerően nyilatkozott a csanaki fiúkról. Ez további biztatást adott a csapatnak. A környéken híre ment a csanaki futballistáknak, akiket vegyes érzelmekkel fogadott a falu lakossága. A megalakulás időszakában így beszéltek róluk: „Furcsa emberek ezek a sportosok, elrúgják a footballt, majd futnak utána.”
A névválasztás után a futballisták megválasztották maguk közül az intézőjüket, Pusztai Istvánt, és csapatkapitányukat Nagy Antal csapattársuk személyében.  
Ahhoz, hogy felszerelést tudjanak venni pénzre volt, szükség. Az összeadott pénzből csak a labdára futotta. Mulatságot rendeztek, ami nem hozta meg a várt eredményt. Unger József látva a fiatalok lelkesedését, a vendéglője kisteremét felajánlotta a csapatnak. Így kialakult a törzshelyük. Egy összehívott gyűlés alkalmával megválasztották a „Club” elnökének, Marosi György szabómestert. Később a dresszek megvételére is sor került. A dressz színe: „két-piros”, lelkesítette a pártolókat, és a csapat tagjait is.  
A Marcal-parti pályát rövid időre otthagyta a csapat, és a Raffinger- rétből bérelt egy darabot „futballtérnek”. Ez viszont kicsinek bizonyult, így az új pálya a Kanász-erdőnél a disznólegelőn, a kút melletti térségben lett.  
A csapat az Unger- vendéglő kistermében öltözött át, és innen indultak a Kanász-erdő melletti pályára.
Az alakulás időpontjában a Törekvés SC játékosai:
  • Szabó Ferenc (kapus),
  • Váczi József,
  • Nagy Antal (csapatkapitány),
  • Krokker István,
  • Pusztai István (intéző),
  • Tenk László,
  • Csapó Imre,
  • Krokker Imre,
  • Bugovics János,
  • Tóth József,
  • Thullner Kálmán,
  • Markó Vince,
  • Dénes László,
  • Takács Sándor,
  • Horváth József,
  • Fekete László.
A csapat pártolói és tagjai havi 40 fillért fizettek, a meccseken az adományokat tányérozás formájában gyűjtötték a nézőktől és a pártolóktól. A Kanász-erdő melletti pálya remek helynek bizonyult. A közeli ivókútból lehetőség nyílt mosdásra és ivásra, és az Unger- vendéglőtől is könnyen elérhető volt. Az SC- nek sikerült a vezetőségbe beválasztani Molnár Béla községi jegyzőt, aki rendszeresen látogatta a Törekvés meccseit.
Ahogy a leventemozgalom beindult, vetélytársa lett a Törekvésnek a Levente. A község elöljárósága a Levente-csapatot szerette volna előtérbe helyezni, azonban a Törekvés nem hagyta magát. Az Unger- vendéglőből a csendőrök egy alkalommal elvitték a Törekvés ott tárolt, féltve őrzött felszerelését a Leventéknek. A helyzetet felismerve, néhányan átmentek futballozni a Leventébe, de egy alkalmi csapata azért megmaradt a Törekvésnek, az alábbi tagokkal:
  • Doktor József (kapus),
  • Fábián József,
  • Mező Dénes,
  • Nagy Antal,
  • Giczi István,
  • Krokker Mihály,
  • Bugovics János,
  • Dénes László,
  • Varga Imre,
  • Tenk László,
  • Takács Sándor.
Egy alkalommal sor került egy Törekvés-Levente meccsre is, nem kis bonyodalom közepette. A leventemozgalmon belül a futballon kívül, a torna- és gúlagyakorlatok jelentették a sportot. A Marcal-parton volt a leventék futball- és tornapályája. 1935-ben a Marcal-parti réten nagyszabású tornabemutatót szerveztek. Az iskolások az addig még ismeretlen DÁN- tornát mutatták be, nagy sikerrel.
1936-ig létezett a Kanász- erdőnél a futballpálya. Egy alkalmi meccs előtt, a Bezerédj- bírtok bérlője jóvoltából, a kapufákat kiásatták. A kapufákat a Marcal- parton leásták, és a meccset lejátszották.  
Az alkalmi meccsek közül, egy 1937-ben játszódott a Marcal- parti pályán. A Nádorvárosi Viktória volt az ellenfél, a csanaki fiúk 9: 0-ra nyertek. A hazai csapatban játszott:
  • Venesz András (kapus),
  • Schwarc József (később ETO játékos),
  • Németh Dénes,
  • Raffinger András,
  • Újvári László,
  • Varga Károly,
  • Erdődi Tihamér,
  • Varga István,
  • Varga Imre.
A csapat gólkirálya, 3 góllal Varga Károly volt. A nehéz körülmények között induló Törekvéshez hasonlóan, egy újabb generáció csapata indult, amely a Pauzni- csapat néven lett ismert. 1940-41-42-ben a helyi labdarúgást a Pauzni- csapat képviselte. 1940-ben már szerelése is volt a csapatnak. A játékosok összeadott 50 fillérjéből volt lehetőség a használt zöld-fehér csíkos mezek megvásárlására.
Az 1941-es csapat:
  • Pauzni Antal (kapus),
  • Schell Ottó,
  • Venesz László,
  • Kovács Ferenc,
  • Pauzni János,
  • Mező Imre,
  • Reizer Imre,
  • Tóth István,
  • Ventúra Sándor,
  • Pintér László,
  • Pauzni Zoltán.
Szervezett keretek között is játszott a csapat. A környékbeli csapatokkal együtt, a csanaki csapat is 5 pengőt adott össze, amiből vándorkupát vásároltak, amit a kupában játszó csapatok közül mindig a bajnok kapott meg. Egy alkalommal a Pauzni- csapat is elnyerte a kupát. Kezdetben a Vulcz- vendéglő, később az Unger- vendéglő volt a csapat törzshelye. A csapatnak zenekar is alakult, az egyik jelentős anyagi támogató Pauzni Antal volt. A levente mozgalom erősödésével, a lelkes csapat feloszlani kényszerült, helyüket a Levente- csapat vette át. Venesz Ferenc leventeparancsnok is a Levente- csapatot támogatta. Így 1942 őszén megalakult a leventék csapata. A Pauzni- csapat szerelése a leventéké lett. Ménfőcsanakon a II. világháború utolsó éveiben labdarúgásra csak a Levente- csapat adott lehetőséget. Illés Gyula malomtulajdonos, támogatva a leventéket, új szerelést vett a csapatnak. Itt kezdte labdarúgó-pályafutását Ménfőcsanak egyik kiváló egyénisége Vulcz Imre (Peti), aki közel 20 évig volt aktív játékos.
A második kezdet
A II. világháború után, a labdarúgás is újjá éledt Ménfőcsanakon is. Elsőnek a középiskolások kezdték rúgni a labdát. A „Diák- csapat” néhány játékosa később is aktív sportolója maradt, a községnek. 1946-ban már két csapata is volt Ménfőcsanaknak, a MADISZ, és a SZIM szervezet keretében. A MADISZ az Unger- vendéglőt, a SZIM a Vulcz- vendéglőt választotta törzshelyéül. A SZIM csapat lelkes támogatója volt, Molnár Béla jegyző.
1946-ban a gyimróti fiatalok egy serleget ajánlottak fel a kupamérkőzésre. A kupába Gyimrót, Ménfőcsanak, Szerecseny, Kajárpéc, Nagybarát, Győrszemere futballcsapati neveztek. Később Nagybarát és Győrszemere csapati visszaléptek. Ménfőcsanakot a SZIM képviselte, a csapat szerelése a Pauzni – csapat, zöld- fehér csíkos meze volt. A kupában jól szerepelt a ménfőcsanaki csapat, a döntő mérkőzés Gyimróttal volt. 3: 2-es győzelemmel a SZIM-esek elnyerték a felajánlott serleget.  
Úgy látszott a ménfőcsanaki két csapat fúziójából, egy jó képességű csapat állítható össze. Így 1947 tavaszán megalakult a községi csapat, de mellette továbbra is működött egy SZIM- csapat is. A község futballcsapata MSE (Ménfőcsanki Sport Egyesület) néven alakult a csanaki iskolában megtartott összejövetelen.
Az egyesület elnöke Rendi Andor csanaki r.k. plébános lett, az intézői teendőket Csehy József tanár végezte. Később Rigier Imre és Kállay Gyula, a MADISZ- csapat vezetői is csatlakoztak az MSE-hez. Később Kállay Gyula, edző is volt. Az MSE futballcsapata is a Marcali-parti pályán kezdte meccseit, később a Földosztó Bizottságtól pályának alkalmas helyet igényeltek. Az egyesület anyagi kerete igen szűk volt. Illés Gyula malmos adott 1000 Ft-ot kölcsön a csapatnak, így sikerült megvásárolni a kék színű, fehér szegélyes mezeket és nadrágokat.
Az MSE megalakulásakor a játékosok voltak:  
  • Torna Sándor (kapus)
  • Nagy István
  • Kocsis Lajos
  • Kurucz Zoltán
  • Venesz László
  • Németh István
  • Nagy Lajos
  • Németh József
  • Vulcz Imre (Peti)
  • Varga Imre
  • Varga Károly
1947 nyarán a Bezerédj- kertben megvolt az új pálya helye. A kastélykerti pályán volt Ménfőcsanakon először háló a kapun. A hálót a leásott fa oszlopokra feszítették. Az új pályán az első mérkőzés Szentiván egyik csapata ellen volt, és győzelemmel végződött.  
1947 őszétől a meccsekről már írásos nyom is maradt. Szakács Pál vendéglős teherautója, vagy Váczi József vontatója szállította a csapatot és a híveket a vidéki mérkőzésekre, vagy vonattal, kerékpárral, néhányszor lovas kocsival mentek.
Egy alkalommal sorkerült MSE-SZIM mérkőzésre is. 1948 nyarán a pártegyesüléskor a SZIM csapata megszűnt. Később már szervezetten folytak a mérkőzések, ahogy akkor nevezték „érmes” mérkőzéseket játszottak.  
Az MSE 1947-48-as ellenfelei közül néhány: MÁVAG, a Győrszentiváni Petőfi, a Gyárvárosi Barátság, a Hutter, vidékre a Téti Barátság SE-hez, a Pápai MÁV DMTE-hez, és a Grábgyár TK-hoz utazott a MSE.
A mérkőzéseken jól helytálltak a ménfőcsanaki fiúk, a csapat szurkolótábora egyre nőtt. Nagy sportélményt ígért, és hozott 1948. október 3-án az MSE-Győri Vasas ETO „hírverő” mérkőzése a ménfőcsanaki pályán. A mérkőzést Molnár Béla jegyző, és dr. Tóth Ferenc orvos szervezték. Az első félidő eredménye 6: 0 volt az ETO javára. A végeredmény 11:2 lett az ETO javára. A két lőtt gól, tisztes helytállást jelentett a hazaiak számára.  
1948 őszén egy mási nagy tétmérkőzés volt a ménfőcsanaki pályán a Téti EPOSZ ellen. A szurkolósereg szomorúan vette tudomásul, hogy az első félidőben az ellenfél 2: 0-ra vezetett. A meccset az MSE 3: 2-re nyerte, a mérkőzés nagy ünnepséggel zárult.  
Az 1949-es tavaszi szezont Pápán a Szakszervezeti MTE II. ellen 3: 3-mal kezdte az MSE. Az előző évekhez képest már új neveket is találni a csapatban, ekkor kezdett futballozni: Süveges László, Sári Jenő, Németh András, Viland Imre, a kapuban Békéssy Imre és Torma Sándor is helyet kaptak. A vezetők között találni a volt SZIM- játékos Németh Dénest is. 1949 őszén, a csapat már a II. osztályban szerepelhetett. Ezt a bajnokságot a helyiek már „területinek” nevezték, mivel megyén kívüli csapatokkal is meg kellett mérkőzni. Ebben az időszakban Győrön, Lébényen, Téten, Győrszentivánon kívül Móváron, Almásfüzitőn, Szőnyben, Pápán, Bánhidán is pályára lépett az MSE.  
1951-től, 25 éven keresztűl a ménfőcsanaki futballcsapat, a járási bajnokságban szerepelt. A kezdet a szentiváni pályán 1951. április 8-án volt a Győrszentiváni DISZ ellen.  
A járási bajnokságban szereplő csapatok: Pér, Enese, Gönyű, Rábapatona, Nagybarát, Nagybácsa.  
1951 őszén több bajnokságban is játszott a csapat: Magyar Népköztársaság Kupa, Őszi vándorkupa, majd a járási kupa következett. Az eredményeket megnyert kupák, és érmek jelzik.
Az 1951-52-es csapat:
Süveges György, Nagy Ferenc Koller Vince, Németh András Szalay Lajos, Kocsis Lajos Nagy István, Molnár Imre Sári Jenő, Varga György Kelemen Imre, Veller János Stefanics Ferenc, Balogh József Villand Imre, Tímár Sándor Vulcz Imre, Venesz László Pomogács József, Varga Káoly Süveges László, Kurucz Zoltán Joó Vilmos, Haán Miksa Koller Ferenc, Koller Imre Mészáros József
A csapat vezetői, ebben az időszakban: Krokker Imre, Pécsinger János, Németh Dénes, Rigler Imre, Polgár József, Török István.
A II. világháborút követő évek nagy társadalmi átalakulásban szerepet játszott a sport is. Az 50-es évek elején, a labdarúgáson kívül az atlétikai versenyek is beindultak. A labdarúgáshoz hasonlóan az atléták is eredményesek voltak. 1953. június 21-én a Győr Járási TSB körzeti összetett verseny vándorzászlója Ménfőcsanakra került.  
Ebben az időszakban is voltak támogatok, néhány név: Mező Gyula, Farkas Lajos, dr. Tóth Ferenc, Polgár József, Tar Béla.
A magyar labdarúgás a világ élvonalában állt. A sportkör első 30 éves viszontagságos időszaka lezárult, a remény érződött, hogy a következő 30 évben is létezni fog sportélet Ménfőcsanakon.
Forrás:
Szabady János: Győr-Ménfőcsanak sporttörténetének krónikája alakulástól napjainkig


95 éves a Ménfőcsanaki Sportegyesület
Nehéz lenne megbecsülni azok számát, akik az elmúlt 85 évben Ménfőcsanak színeiben sportoltak, futballoztak, kézilabdáztak vagyí éppen atlétikában szereztek elismerést. Nehéz lenne felsorolni mindazokat akik a kék-fehér színekért küzdöttek, vagy lelkesítettek a Törekvés, az MSE, a TSZ SE vagy a mai Ménfőcsanaki Sportegyesület ügyéért. Az egyesület sokak áldozatkészségével érhette el sikereit. Hála és köszönet a sportembereknek, pártolóknak mindazért, aki anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott. Köszönet a sok buzdításért, pártfogásért, a bizalomért, a hűségért, a bajnoki pontokért, a jó helyezésekért.
Jelentős állomás a 85 éves évforduló. Környékünkön kevés vidéki egyesület büszkélkedhet 85 éves fennállással.
Hogy kezdődött? A futballt kedvelő fiatalok, többségében iparostanoncok – 1923-ban elhatárpzták, hogy egyseületet alakítanak. Labdarúgócsapatuk a Törekvés SC nevet vette fel. Színüknek a Győri DAC kék-fehér színét választották. A gerezdenként megszerzett futballabda hatása felmérhetetlen volt! Az alakuló csapatot támogatta Marosi György, kisbaráti szabómester, akit elnöküknek választottak. Unger József vendéglős később helyiséget biztosított számukra. Ez volt a romantikus kezdet.
A leventemozgalom indulásával leventecsapat is szerveződött. Az indulás után másfél évtizeddel új korosztály látott futballcsapat-
alkításhoz. Az úgynevezett „Pauzni”-csapat vitte tovább Ménfőcsanak sportéletét. A II. világháború utolsó időszakában a sportélet is megbénult.
A labdarúgás fényes korszaka 1946 – 1951 között köazöntött Ménfőcsanakra. Kiemelkedett az ún. MSE szereplése, a területi bajnokságra is felkerült. Később a járási bajnokságban szerepelt a futballcsapat, majd Győrhöz tartozva többször szerzett bajnokságot. A 60-as évek elején jónevű női kézilabdacsapata volt a településnek. Széles összefogással létesült salakos kézilabdapálya. Egerben megnyerték az Országos Spartakiádot, megyei bajnokok lettek. Az NB II-be jutás az osztályzón bukott el. Később férfi kézilabdacsapat is alakult, de hosszú távon nem volt működőképes.
Az 1970-es évek első felében a megyei II. osztályban szerepelt a futballcsapat, ahol 1976-ban bajnokságot nyert és bekerült a megyei I. osztályba.
Abban az időben a sportegyesület fő támogatója a helyi MGTSZ volt, így biztosítva voltak a feltételek. 1983-ban az egyesület alalkulsásának 60. Évfordulójára megírták és kiadták a 6 évtized történetét.
A megyei szereplés mellett a Szabad Föld – kupában, az MNK-ban elért eredmények magukért beszélnek. 1984. Február 27-én a Rába ETO játszott MNK-mérkőzést Ménfőcsanakon, június 9-én pedig a székesfehérvári stadionban Szabad Föld-
kupa döntőt játszott a Göd csapatával. MNK-mérkőzésen megfordult a ménfőcsnaki pályán a VIDEOTON, 1985. Augusztus 28-án vesztesen hagyta el Ménfőcsanakot a Tatabánya. Az elmúlt 25 év kudarca, hogy 1988-ban osztályozón kiesett a megyei I. osztályból a csapat, de egy év után visszakerült.
1993-ban nagy küzdelemben ezüstérmet szerzett a megyei I-ben, majd 1994-1995-ben bajnokságot nyert és az NB III-ba került. Az ott töltött 3 évből két bajnoki évet a Bakony – csoportban, 1997-1998. évi bajnokságban az NB III. Duna – csoportjában játszik. Az évtől a megyei I. osztályban szerepel a csapat.
2000-től a Ménfőcsanak a megyei II. osztályban szerepelt.
2005-ben, mikor a serdülő, az ifi és az első csapat is bajnok lett ismét felkerült a megyei I-be.
2018-ban a Ménfőcsanak ismét feljutott az NB III-ba.

Az ESK Ménfőcsanak elnökei:
1997. júliusig: Tar István
1997. őszén: Tóth Tamás
1998 – 2005: Reizer Imre
2005 ősz: Dávid Miklós
2006 tavasztól: Süveges László
(Társadalmi e.: Szabó Jenő)
2008. augusztustól: Turbék István
script> (function(i,s,o,g,r,a,m){i['GoogleAnalyticsObject']=r;i[r]=i[r]||function(){ (i[r].q=i[r].q||[]).push(arguments)},i[r].l=1*new Date();a=s.createElement(o), m=s.getElementsByTagName(o)[0];a.async=1;a.src=g;m.parentNode.insertBefore(a,m) })(window,document,'script','//www.google-analytics.com/analytics.js','ga'); ga('create', 'UA-21504543-1', 'auto'); ga('send', 'pageview');
Technikai vezető: Korsós Dániel (0036 30 912 5241 )
Ménfőcsanak ESK
Utánpótlás vezető: Kovács Zsolt (00 36 30 668 5246)
Vissza a tartalomhoz